Bíró Szabolcs története egy amolyan mesebeli sztori. Batyuval indult Marosvásárhelyről, hogy aztán az anyaország fővárosában, Budapesten aluljárózzon, pinceklubozzon, majd az undergroundból, ha nem is a mainstreambe, de mindenesetre a nagyszínpadokra érjen. Sőt a 2010-es Fonogram gálára meghívást is kapott - mint az év felfedezettje. SP nyert. No comment.
 
Szabolcsra azonban bármennyire rányomták is a friss áru bilétát, annyira azért nem ropogós ez a produkció, hiszen az alig harminc éves srác korábban nyakig benne volt a pesti undergroundban. Öt éve rukkolt elő első lemezével, a hiphop orientált Zene legyennel. Rá két évre a Ludditák válogatták be Tizenegyes keretükbe, majd vizitelt egyet a betyáros Goulasch Exoticában is, illetve mindezek mellett - Rapformátus cím alatt - kihozott egy letölthető hiphop anyagot is.
 
A tavaly megjelent Szégyentelen című korongnak azonban vitathatatlanul több köze volt az Emil.RuleZ!-hez és Seress Rezsőhöz, mint a hiphophoz. Csintalan, szexuális töltetű, ivócimborás szövegek és a hozzájuk tartozó swinges dáridózás lazán eladták a lemezt. Bár a Kérlek, így szeress! a piálós, csajozós, dugós dumák mellett egy paraszthajszállal komolyabb témákat is megpenget - úgymint a Sub Bass Monsterrel megvitatott magyarkérdés (Sírva vígad a magyar), eseteg romakérdés (Úgy Nézek Ki), vagy épp átcsap szürreálba (Gyöngy És Vér) -, a korong továbbra is a nótás kedvű népi jazzkedvelők nem létező közönségét veszi célba.
 
Az mondjuk nem is kérdés, hogy a harmonikázó és éneklő Maszkura társai (Kertész Csaba, gitár, Lakatos Ferenc, zongora, Révész Csanád, ütősök, Boros Gábor, bőgő) vérprofi zenészek, akik kisujjból rázzák ki a funkot, a swinget, az R&B-t, a hiphopot, a latint, a csárdást, a magyar nótát, a bossa novát vagy a sanzonokat. Az viszont kétségtelen, hogy ezek a dalok csak koncerten működnek igazán, bár nyilván oda is szánták őket.
 
Nehezen elképzelhető, hogy valaki végigfekszik a heverőn, és feltesz egy Maszkura korongot. Azt viszont díjazzuk, hogy Maszkura korrekt rímekben (még ha néha kicsit túljátszottak is) egyenes, érthető és követhető gondolatokat közöl, melyek igazán jól jönnek ebben a kesze-kusza világban.
 
Megjátszásnak tehát nyoma sincs, annak ellenére, hogy az egész egy nyilvánvalóan eltúlzott póz. Van viszont irónia, ami szintén jó. Ha létezne "alternatív" Nóta TV, péntek esténként nyilván a Maszkura és a Tücsökraj dáridójára mulatna, nevetne a művelt magyar nép.